Zenetanárként, énekművészként mindig is bensőséges kapcsolatban voltam a zenével, s használtam-tudattalanul- önmagam és környezetem gyógyítására, felemelésére, oldására… Terapeutaként a zenével való gyógyítás már tudatosan szervezett, célirányzott feladat, amelynek irányítása, kiegyensúlyozása, vezetése valódi művészet… E két fogalom (művészet és gyógyítás) a zenén keresztül kapcsolódik egymásba, s a lényegi különbség a figyelem fókuszának irányításában, a nézőpont sajátosságában rejlik. A „reflektorfény” a figyelem terápiás helyzetben a kliensen, az ő lelki folyamatainak megértésén van. Christoph Willibald Gluck német zeneszerző a 18. század elején csodálatosan fogalmazta meg művészet és terápia zenében rejlő lehetőségeit. „A zenét nemcsak oly művészetnek tekintem, mely a fület gyönyörködteti, hanem mint a leghatalmasabb eszközök egyikét a szív megindítására és az érzelmek ébresztésére.”