AZ ÉNEKLÉS MINT ÖNGYÓGYÍTÁS

Emberi hanggal végzett aktív terápia

Az aktív terápiák közül talán a legintenzívebb hatású az emberi hangra épülő.(...)A magyar "ének" szó is mély filozófiai tartalommal bír;egyes feltételezések szerint az "én" szavunkból származik[Benkő,1967]. Minden egészséges és intelligens ember képes a másik ember hangjából kiolvasni annak lelkiállapotát. A hangunk, a jungi perszóna, a szociális maszkunk mögül feltörve mindig leleplez bennünket. Sőt az emberi hang állapotjelzői minősége már egyes pszichés betegségek, például neurózisok kórképi tüneteihez sorolhatók: egy depressziós ember hangja mindig monoton, halk,fojtott, a mániásé " aktivitástól" szárnyaló [Moses,1954]. Rittner (1996) a hangunkat "emocionális szelepnek" nevezte. Ennek élettani magyarázata, a hallás és hangadás idegi mechanizmusa lényegében a következő: a hangképző szerv különböző területeit beidegző agyideg (nervus vagus) összekapcsolja a torkunkat a vegetatív testi folyamatok szerveivel. Sabine Ritter, aki rendszeresen vezet aktív emberi hangterápiákat, beszámolt arról is, hogy a csoportos improvizációk során nagyon gyakran tapasztalható regresszív viselkedés ( malackodás, testhangok, erotikus hangok utánzása), mely örömteli felszabadultságot és pozitív élményszerzést jelent.

Ha most arra kérnének minket, bárhol is vagyunk, kezdjünk el jó hangosan énekelni, valószínűleg megtagadnánk az együttműködést. Nem véletlenül, hiszen az emberi hangképzés a legintimebb és legösztönösebb akusztikai-zenei cselekvéseink egyike, amit az is megerősít, hogy az alkohol gátlásaink oldásával mindig bátor és ellenállhatatlan énekeseket, szónokokat varázsol belőlünk.

Az éneklés, a rituális szövegmondás (kántálás, imádkozás) szuggesztív és autoszuggesztív hatása közismert és bizonyított. Ezek a relaxációs, tudatállapot-módosító emberi megnyilvánulások[...] az emberiség legnagyobb kincsei közé tartoznak. Az ember hangok általi önmegerősítő , megküzdési stratégiája, különösen az éneklés a legtermészetesebb öngyógyító eszköze [Adamek,1996]. Nem véletlen tehát, hogy a zeneművészek közül az énekesek a fizikailag és pszichikailag legjobban igényben vett "médiumok". A vokális improvizációk legalapvetőbb tulajdonsága, hogy a testi és a mélylélektani folyamatok egységet képeznek. Nincs közvetítő közeg a hangforrás és az ember között, mint a hangszerek esetében. [...]

A hallás egy régi zen bölcsesség szerint a világot vezeti belénk. Énekléskor pedig mi olvadunk bele a világba, és mindig beleremegünk a felismerésbe, ahogy önmagunkat egy-egy pillanatra kívülről hallgatjuk; mi magunk lettünk világ. Énekeljetek tehát, amikor csak tehetitek, énekeljetek a boldogságról, hogy boldog emberek legyetek!

Forrás: Pap János:-Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002. 191-202.p.